2008. december 16., kedd
2008. december 15., hétfő
Melankólikossuth
2009. január 15-én, (csütörtökön) 20 órakor
Kollár-Klemencz Laci és a KISTEHÉN melankólikusok
adnak koncertet a Kossuth Klubban, a Budapest Jazz Club színpadán.
Akinek zsibbad a lába a zenekar szilveszteri koncertje után, itt ülőhelyre talál, akinek pedig még nem eléggé, az keringőzhet nepomuki dalokra. Felcsendül a mandolin, a cselló, a szárnykürt és a vibrafon is, mely hangszerek hallatán a vadnyúl megszelidül, a csalódásból szerelem lesz és az almaturmixból almafa kerekedik.
Ideális év elei merengés. Utazás a föld köldökéhez, képzeletbeli fára mászás, vagy éppenséggel mélybúvár merülés egy türelemüvegben.
Belépő: 1000Ft
A koncert mellett egyéb csecsebecsék is terítékre kerülnek.
Februári előzetes:
Kollár-Klemencz Laci és Lehoczki Károly kiállítása
a Kossuth Klub Galériában.
www.kistehen.hu
2008. december 12., péntek
The Pastors koncert
2008. december 18-án, csütörtökön 21 órától a
The Pastors ad koncertet a Budapest Jazz Club
színpadán a Kossuth Klubban. A kísérleti zenét játszó formáció
tagjai (Lukács Gábor, Kovács 'Royal' Ferenc, Hevesi Nándi, Pándi Balázs)
az Atlantisz újraparcellázása Attiláéknál című kiállítás megnyitóján
a Body Metához társulva adott ízelítőt. A The Pastors (El kanász) most
spirituális zenei utazásra invitál az emberek, az állatok, a növények és a kristályok világában.
2008. december 9., kedd
Pop Ivan a Kossuthban
A Zenei Vonal No.1 kiállítás a Pop Ivan együttes fellépésével folytatódik a Kossuth Klubban működő Budapest Jazz Club-ban. (A Pop Ivan egyébként a Máramarosi havasok jelentékeny csúcsa- 2022m). 2008. december 11-én, csütörtökön 21 órakor túrafelszerelés nélkül is megközelíthető! Belépő: 500Ft
2008. december 7., vasárnap
2008. november 19., szerda
2008. november 18., kedd
Atlantisz a Kossuthban
Body Meta csoportosulás
Egy tiszteletbeli tag
GáBori megnyitó
Bori festmények a 'bálteremből'
Enteriőr Laci és Nándi munkáiból
Nándi képek skurcban
A bizonyos tibeti bűvészverseny második helyezettje
Atlantisz-megnyitószöveg
Szeretett Hölgyeim és Uraim!
A tündér puhán imbolygó léptein kievickélt az erdő sűrűjéből a behavazott szekérútra, s egyre lassuló léptei az érintetlen fehérségbe finom rajzolatokat karcoltak. Léptei alatt a hó ropogása egészen elfeledtette vele észrevenni egy feléje ugrándozó pajkos kutya-eb jöttét. A pilinkéző hópelyhek mögül hasonló szelíd észrevétlenséggel bújt elő egy fején hattyút úsztató ifjú, a felfelé szálló párát fejívével is kimunkáló úr, idő sárgította lapok eleven mozgású gyermekrajzai, s a hóban vidáman lépdelő fotók, s lassan, a megilletődöttség bájával magas szárú csizmában lépdelő prostituáltak, kik egymást tanakodó ábrázattal nézegették. S megannyi alak még, mert azt hiszem, hogy a hópelyhek is ily egyediek, mint ezek az itt haladók. Megálltak a tündértől nem mesze, s tanácstalanul s kérően-kérdő ábrázattal néztek maguk körül szét a föntről leszálló gyógyító fehérségbe. Méregetve egymás tekintetét, majd aztán bátorságot gyűjtve tanakodni kezdek egymással. Hol vagyunk most? Merre menjünk? Te és te honnan jöttél, hogy most itt vagy? A pelyhek meg hát egyre sűrűbben estek, talán mert így adtak egymásnak is a vidám pehelytáncukkal olyan örömöt, ami csak az efféle önfeledt kergetőzésben születik. A tündér mosolyával átölelte e szép seregletet, s biztatóan nézett feléjük. Behavazott tuskón egérmackó ücsörgött, s a kezében, talán, hogy ujjait felmelengesse egy üveggolyóbist dörzsölgetett bőszen.
- Azt hiszem, - szólt a beszélőkhöz - ez itt egy olyan világ, ami már nincs is.
- Na de akkor mi?- kérdezte fájóan, a hóesésbe szinte beleburkolózott kis csapat- Akkor mi vagyunk egyáltalán? - Mert hát mi itt vagyunk, nem? Értjük, halljuk egymást s tudunk beszélgetni is!
- Tudom, - válaszolt finom tétovasággal kerek fülű gömbbűvölőnk- Magam is látom itt mindezt az ujjaim közt.
- Na de, akkor mégis mi ez a hely itt? – jött a kérdés egy egymást ölelő szerelmes pár mézes ízű ajkairól.
- Aztszem ez valami elsüllyedt világ féle, amin vagyunk.
- Persze, hogy nem tudtátok ezt eddig?- monda egy épp az erdőből kilépő öregúr, Ferenc, az 1954-es Tibeti bűvészverseny II. helyezettje, ki meg-megállva e válasza közben a labdáit követte szemeivel.
- Jó, jó, ez mind fantasztikus és egyedi, no de, akkor mi most vagyunk egyáltalán vagy csak élénk a fantáziánk, mint holmi kis taknyos kölköknek, kik merész dolgokról álmodnak, vagy mi itt, s most tényleg s igazán vagyunk?- kérdezte egy magyar rendőr Diósgyőrből, s közben bátortalan mozdulatokkal meg-megsuhintotta a havat, mintegy golfozva, a gumibotjával.
Egy hókupac tetején kényelmesen guggolt egy harminc körüli matróna. Szép, tágra nyílt szemével, a sokat mondók bölcsességével nézte ezt az embercsoportosulást itt, a szekérút közepén. Hát nem érzitek, hogy csakis az van, amit ti itt elképzeltek? Az, és úgy létezik, - mondta, miközben egy még félig érett banánt majszolt – ahogyan s amiképp azt ti magatok elképzelitek, s ahogyan azt ti megélitek egyen-egyenként.
- De hát, - okvetetlenkedő okoskodással válaszoltak kórusban a többiek – minket nem vesznek észre, nem is tőrödnek úgy velünk, mintha mi is léteznénk!
- Hát tudjátok, az ilyen emberekre csupán ásítsatok rá egy nagyot- mondta a tündér, kit addigra már a ráeső hó, mint a használaton kívüli bútorokat, szinte teljesen befedett.
- Merthogy unalmasak? - kérdezte valamelyik közülük.
Ó, nem, dehogy! - kiáltott a tündér élénk vidámsággal. Sokkal inkább azért, mert a ti bennetek lévő világ, ami a tietek, ami igazából soha el sem süllyedt, így lesz, körülöttetek a teret benépesítő. Saját, belőletek való élet-parcellákká váltok így.
S eközben a tündér finoman lépkedve a növekvő hó paplanon, egyre messzebbre távolodott.
A többiek Ferenchez, az 1954-es Tibeti bűvészverseny II. helyezettje felé fordultak, kinek tágra tátott szájából megannyi hópehely bucskázott elő, önfeledt körtáncot lejtve körülötte.
Szeretve Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
a kiállítást a leginkább eleven atlantiszi parcellák valóságában megnyitom.
Csatádi Gábor
(Elhangzott 2008. november 27-én, a Kossuth Klub Galériában)
A tündér puhán imbolygó léptein kievickélt az erdő sűrűjéből a behavazott szekérútra, s egyre lassuló léptei az érintetlen fehérségbe finom rajzolatokat karcoltak. Léptei alatt a hó ropogása egészen elfeledtette vele észrevenni egy feléje ugrándozó pajkos kutya-eb jöttét. A pilinkéző hópelyhek mögül hasonló szelíd észrevétlenséggel bújt elő egy fején hattyút úsztató ifjú, a felfelé szálló párát fejívével is kimunkáló úr, idő sárgította lapok eleven mozgású gyermekrajzai, s a hóban vidáman lépdelő fotók, s lassan, a megilletődöttség bájával magas szárú csizmában lépdelő prostituáltak, kik egymást tanakodó ábrázattal nézegették. S megannyi alak még, mert azt hiszem, hogy a hópelyhek is ily egyediek, mint ezek az itt haladók. Megálltak a tündértől nem mesze, s tanácstalanul s kérően-kérdő ábrázattal néztek maguk körül szét a föntről leszálló gyógyító fehérségbe. Méregetve egymás tekintetét, majd aztán bátorságot gyűjtve tanakodni kezdek egymással. Hol vagyunk most? Merre menjünk? Te és te honnan jöttél, hogy most itt vagy? A pelyhek meg hát egyre sűrűbben estek, talán mert így adtak egymásnak is a vidám pehelytáncukkal olyan örömöt, ami csak az efféle önfeledt kergetőzésben születik. A tündér mosolyával átölelte e szép seregletet, s biztatóan nézett feléjük. Behavazott tuskón egérmackó ücsörgött, s a kezében, talán, hogy ujjait felmelengesse egy üveggolyóbist dörzsölgetett bőszen.
- Azt hiszem, - szólt a beszélőkhöz - ez itt egy olyan világ, ami már nincs is.
- Na de akkor mi?- kérdezte fájóan, a hóesésbe szinte beleburkolózott kis csapat- Akkor mi vagyunk egyáltalán? - Mert hát mi itt vagyunk, nem? Értjük, halljuk egymást s tudunk beszélgetni is!
- Tudom, - válaszolt finom tétovasággal kerek fülű gömbbűvölőnk- Magam is látom itt mindezt az ujjaim közt.
- Na de, akkor mégis mi ez a hely itt? – jött a kérdés egy egymást ölelő szerelmes pár mézes ízű ajkairól.
- Aztszem ez valami elsüllyedt világ féle, amin vagyunk.
- Persze, hogy nem tudtátok ezt eddig?- monda egy épp az erdőből kilépő öregúr, Ferenc, az 1954-es Tibeti bűvészverseny II. helyezettje, ki meg-megállva e válasza közben a labdáit követte szemeivel.
- Jó, jó, ez mind fantasztikus és egyedi, no de, akkor mi most vagyunk egyáltalán vagy csak élénk a fantáziánk, mint holmi kis taknyos kölköknek, kik merész dolgokról álmodnak, vagy mi itt, s most tényleg s igazán vagyunk?- kérdezte egy magyar rendőr Diósgyőrből, s közben bátortalan mozdulatokkal meg-megsuhintotta a havat, mintegy golfozva, a gumibotjával.
Egy hókupac tetején kényelmesen guggolt egy harminc körüli matróna. Szép, tágra nyílt szemével, a sokat mondók bölcsességével nézte ezt az embercsoportosulást itt, a szekérút közepén. Hát nem érzitek, hogy csakis az van, amit ti itt elképzeltek? Az, és úgy létezik, - mondta, miközben egy még félig érett banánt majszolt – ahogyan s amiképp azt ti magatok elképzelitek, s ahogyan azt ti megélitek egyen-egyenként.
- De hát, - okvetetlenkedő okoskodással válaszoltak kórusban a többiek – minket nem vesznek észre, nem is tőrödnek úgy velünk, mintha mi is léteznénk!
- Hát tudjátok, az ilyen emberekre csupán ásítsatok rá egy nagyot- mondta a tündér, kit addigra már a ráeső hó, mint a használaton kívüli bútorokat, szinte teljesen befedett.
- Merthogy unalmasak? - kérdezte valamelyik közülük.
Ó, nem, dehogy! - kiáltott a tündér élénk vidámsággal. Sokkal inkább azért, mert a ti bennetek lévő világ, ami a tietek, ami igazából soha el sem süllyedt, így lesz, körülöttetek a teret benépesítő. Saját, belőletek való élet-parcellákká váltok így.
S eközben a tündér finoman lépkedve a növekvő hó paplanon, egyre messzebbre távolodott.
A többiek Ferenchez, az 1954-es Tibeti bűvészverseny II. helyezettje felé fordultak, kinek tágra tátott szájából megannyi hópehely bucskázott elő, önfeledt körtáncot lejtve körülötte.
Szeretve Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
a kiállítást a leginkább eleven atlantiszi parcellák valóságában megnyitom.
Csatádi Gábor
(Elhangzott 2008. november 27-én, a Kossuth Klub Galériában)
2008. november 3., hétfő
Privát térfigyelők a Kossuth Klubban
A Szellemkép Szabadiskola kiállítása
PRIVÁT TÉRFIGYELŐK címmel
2008. november 5-én, szerdán, 18 órakor
nyílik a Kossuth Klub Galériában.
A kiállítás a Fotóhónap 2008 keretein belül
kerül megrendezésre.
Megnyitja: Taskovics Dorka, fotográfus.
Megtekinthető: 2008. november 24-ig.
2008. október 30., csütörtök
Neonrúzs
A Fotóhónap keretein belül
2008. november 6-án csütörtökön 18 órakor nyílik
Somogyvári Kata és Varró Zsuzsa
fotókiállítása Neonrúzs címmel.
megnyitja: Csoszó Gabriella (Fotokontakt)
A képek megtekinthetők 2008. november 24-ig
a Kossuth Klub Galéria Péli Termében.
2008. szeptember 18., csütörtök
Margaret Bourke-White fényképei
Margaret Bourke-White a XX. század egyik meghatározó
fotográfusa 1938-ban Magyarországon járt. Az akkor készült
felvételeket a LIFE magazin címlapján közölte.
A hagyatékból előkerült, unikumnak tekinthető fotográfiák
70 év elteltével először láthatók itthon.
Megnyitó: 2008. október 8-án (szerdán) 19 órakor
Beszédet mond Kádár Lynn Katalin, Nemes Péter
és Szerencsés Károly.
Az eseményt fogadás és zenei program zárja.
Zene: Myrtill és a Gyárfás Trio
Borfogadás: Kapcsándy Family Winery (Napa Valley, California)
Gróf Degenfeld Pincészet
Cathering: Kindorlay Attila (Replica Café, Budapest)
A kiállítás rendezője: Nemes Péter, a Kossuth Klub Galéria kurátora.
2008. szeptember 17., szerda
Kása Béla indiai fotói
Kása Béla fotográfus indiai képeiből
nyílik kiállítás 2008. szeptember 17-én (szerdán)
17 órakor a Kossuth Klub Kamaratermében.
A RABARIK - gujarati nomád pásztorok című
tárlat szeptember 26-ig látogatható.
2008. szeptember 15., hétfő
.jpg)
.jpg)
2008. július 28., hétfő
Digitális firkák
Népzenei vonal, a záróakkord (Kaló Együttes)
Hallgatózó nézősereg...
Gembela Gergő Leo Brouwer etüdöket 'firkál' húrokon.
Gembela Zsolt és Sajó László költő a megnyitón.
2008. július 15., kedd
Jazzplakátok ismét
Baráth Áron, Baráth Dávid, Oláh Máté Gergely,
Sárközi Román, Tóth Tamás, Varga Gábor Farkas
jazzplakátjai ismét a Kossuth Galéria Hadik Termében.
Sárközi Román, Tóth Tamás, Varga Gábor Farkas
jazzplakátjai ismét a Kossuth Galéria Hadik Termében.
2008. június 28 - július 28-ig.
2008. május 26., hétfő
Szellemidézés
Németh Lilla: Maria Antoinette cukrászdája
Kajcsa Dániel és Molnár Tamás könyvei
"a hely szelleme" című kiállításról.
2008. május 13., kedd
"A HELY SZELLEME"
"A hely szelleme"
című kiállítás 2008. május 13-26-ig
tekinthető mega Péli Teremben.
A kiállítást megnyitja:Vadász György építész
Kurátor: Zombori Béla
A Tengerkönyv már látható
Kiskovács Eszter kiállítása meghosszabbítva,
május 28-ig tekinthető meg a Hadik Teremben.
2008. május 9., péntek
Kiskovács Eszter - Tengerkönyv
Kiskivács Eszter
Tengerkönyv című kiállítása
a Brazil Kulturális Hét keretén belül
2008. május 14-23-ig
tekinthető meg a Kossuth Klub Galéria
Hadik Termében.
2008. április 11., péntek
"Nehezen érte el a tavaszt."
Palotás Ágnes és Dorcsinecz János fotókiállítása
2008. április 16-án, 17 órakor nyílik a Hadik Teremben.
Megnyitja: Csontó Lajos képzőművész
Kurátor: Csoszó Gabriella fotóművész, a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok vezetője
www.fotokontakt.hu
Kass János nálunk járt
Varga Emőke könyvbemutatóján Kass János mesélt pályályáról, illusztrációiról, könyvnyomtatásról, szakmai fortélyokról, giroszkópról, lézersugárról, pályatársakról...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
